Gazdálkodás szakrális módon

A társadalomgazdaságtan, mivel egy adott létminőségű társadalmi valóság felépítéséhez és újratermeléséhez-működtetéséhez szükséges források megalkotásával és elosztásának kérdéseivel foglalkozik, szemben a modern társadalomszervezet egyik fő legitimációs ideológiájával, az ökonómiával, képes a gyanú hermeneutikájától szabadon tekinteni elmúlt, jelen és jövendő korok gazdaságaira. Szükséges is az emberi megismerő képesség e szabadsága, mert nélküle érthetetlen például a talán legnagyobb belga történész, Henri Pirenne megjegyzése arról, hogy a püspöki városokban, a 11.

Szeretetstruktúrák

Egy: Isten. Egy-ség: isteni természetnek való megfelelés. Isteni természetnek való megfelelés: kegyelem. Kegyelem: a szeretet képessége. Szeretet³ a Krisztianitásban is az isteni, a legfőbb, a mindent egy-be foglaló. És ha egy-befoglaló, akkor az egyetlen szóval kifejezhető, törvény iránti odaadó elkötelezettséget jelenti.

Későbbi korokban, mikorra Szer tudása, a lét egyetemessége feledésbe merült, a léttel még kapcsolatot tartó kegyelmi élet egyetemesség-feledt nyelvén különböző tartományait különböző szavakkal kellett megnevezni.

Európa mérhetetlen, egykori és jelen szenvedéseinek legmélyebben kapaszkodó, legszívósabban velünk maradt gyökere, az antik Róma, diadala csúcsán jutott a legmélyebbre – mert szellemet és erőt létharmóniává egyesítő vezetőit kereskedő-katonák szenátusára cserélte.

Felemelkedés a tenyészetből és a társadalomból a Krisztianitásba

Volt – mégpedig pontos – neve, akárcsak a hinduknál a szamszára, Róma romjainak, a birodalom fonákjának, az irracionális erőszak tenyésző fordított birodalmának: Siralomvölgy. A földi pokol; mert a pokol és a mennyország is itt van közöttünk, modern nyelvünkön is jól elbeszélhető. A tenyészetből való menekülés egyik, ámde tévútja éppen ez: a társadalom. A társadalom, ahol az irracionális erőszak – léten, természeten, emberen – épít birodalmat, és ahol ezért a félelem az úr.

A szeretet

Mert Szeretet mindenekelőtt és mindeneket megalapozóan: érzelem. Érzelem, megalapozó, hiszen tudjuk, mielőtt a kíméletlen despota, az ész színre léphetne, ösvényt neki az érzelem tapos. Ha mellékutat, vagy tévutat céloz az az ösvény, akkor az ész is csak tévelyeghet. Ám ezen uralkodhatnék despota árnyékában érzelmekről csak lekicsinylőn beszélhetünk. Még a tudomány is alig másként, mint a slágertudákosság: Jön, s mert jön, tehetetlenek vagyunk vele szemben, s mert tehetetlenek vagyunk, hát nem tehetünk vele szemben semmit: leteper mindőnket, majd, amint jött – tovaillan.

A társadalom, a személyiség képe és fejlődése a gyermek elméjében:

A cím témája kerül tisztán és viszonylag röviden kifejtésre ebben az anyagban (katt rá, majd térj vissza :-)

(http://www.keresztesattila.hu/blog/nincs-semmi-on-es-isten-kozott-csak-az-ego-a-szemelyisegrol-a-gyermekkorrol-a-tarsadalomrol-es-a-gyermek-elmejerol/)

Egészségtelen helyzetben pedig ez az életfolyamat játszódik le:

Az ego miközben sodródik az élet óceánjában, egyre bizalmatlanabb a másik emberrel, a világgal, sőt saját magával szemben is.

Egy klasszikus példa

Szociálpszichológia Csepeli György 2001 Osiris kiadó

Sok tanár, tanító képzése folyik ennekszemléletéből. 

Pedig olyan ez, mintha sejtszinten vizsgálva szeretnénk megérteni, elsajátítani és irányíthatóvá tenni szervezetünk műlödését.

A nyugati énfelfogás premodern alapjai a keleti énfelfogáshoz nagyon hasonlóan a szemlélődésre épültek, melynek révén az ember a kozmikus rend tökéletességével mérhette magát. A világ „varázstalanításának” előrehaladásával jött létre a modern énfelfogás, melynek egyik változata szerint „a lelki folyamatok éppen úgy mechanikus magyarázatokat igényelnek, mint a természeti jelenségek, a lélek szubsztanciaként való felfogását tehát semmi nem indokolja”.